Fennállásának 500. évét ünnepelte Kisgörgény febr. 1-jén. Kisgörgény Ákosfalva községhez tartozik. Zsúfolásig telt a kultúrház. Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és Osváth Csaba polgármester üdvözölte a vendégeket: Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét, Kelemen Atilla megyei elnököt, Borbély László és Makkai Gergely képviselőket, Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosát. Kisgörgény példája rendkívül fontos, hangsúlyozta Markó Béla. Volt olyan helyzetben 1989 előtt, amikor saját létéért kellett megküzdenie. Az elmúlt években megkezdődött a lassú felemelkedés. A találkozó kultúrműsorral zárult. Baranyai Ibolya tanítványai Markó Béla verseiből adtak elő, Elekes Gyöngyvér karnagy pedig táncos-dalos műsort tanított be a kisgörgényi ifjaknak. /Mózes Edith: Kisgörgény 1501 – 2001. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./
2006. augusztus 28.
Székelycsóka többnyire magyarok által lakott nyárádmenti falu, mégis, elhagyva Ákosfalvát, a községközpontot, mintha szórványtelepülés lenne. A református egyház nyilvántartásában 11 lélek szerepel, ezenkívül mintegy 40 roma él az elszórt házakban. A hétvégén tartottak falunapot, amikor 10 év után ismét zsúfolásig telt a templom. A székelycsókai református templomban az ünnepi istentiszteletet Kiss Cserei Zoltán kisgörgényi lelkész tartott. Szigeti Mihály volt tanár a tíz évvel ezelőtti falutalálkozó alkalmára írott monográfiájából idézte fel a múltat. A falut három család hozta létre. Az 1567-es összeírás szerint Marosszék falvai között 3 kapuval szerepelt. Az 1941-es népszámlálás szerint 581-en laktak itt. A második világháború után megindult a hanyatlás. A legnagyobb elvándorlást a kollektivizálás váltotta ki. A református egyház anyakönyve szerint 33 év alatt szinte mindenki elköltözött a faluból. A kultúrotthont lebontották, építőanyagát széthordták, a faluba vezető út járhatatlanná vált, nem volt villany, földgáz. A monográfia is „elveszett, árván hagyott bölcsőnek állított emléket” tíz évvel ezelőtt. Osváth Csaba polgármester elmondta, tevékenységével a székelycsókai megmaradt értékeket szeretné konzerválni. Korábban bevezették az áramot, járhatóvá tették az utat, kijavították az iskolát, ahova ma már roma gyerekek járnak tanulni. Megkoszorúzták a templom bejáratánál levő kopjafát. A falunapokat Kiss Cserei Zoltán kezdeményezésére az Erdélyi Magyar Ifjak szervezték. Jó ötletnek bizonyult e kezdeményezés, hiszen a legfiatalabb csókai lakos 59, míg a legidősebb 86 éves. Sok gondot okoz a nehezen kezelhető roma közösség. Van, aki városról is visszaköltözne, de nem érzik biztonságban javaikat. /Vajda György: Pusztuló végeken. Falutalálkozó Székelycsókában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./
2007. február 26.
A Romániai Kereszténydemokrata Mozgalom február 23-án tartotta második kongresszusát, melyen módosították az alapszabályzatot. Az új alapszabály megszüntette a tiszteletbeli és ügyvezető elnöki tisztséget, a tagságnak pedig ajánlja a beiratkozást a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulatba, amely 2001 óta önálló jogi személy. A kongresszuson tisztújításra is sor került. A régi-új elnök Kelemen Kálmán (Kisgörgény, Maros megye), politikai alelnök dr. Bárányi Ferenc (Temesvár), parlamenti kapcsolatokért felelős alelnök Puskás Bálint (Sepsiszentgyörgy), ifjúsági alelnök Tischler Ferenc, gazdasági alelnök Kiss Tibor (Sepsiszentgyörgy). /Kongresszus tisztújítással (Kereszténydemokrata Mozgalom) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./
2007. december 7.
Székelyszentlászló égbe nyúló templomtornya arról árulkodik, hogy itt valaha erős közösség élt. Manapság 37, többnyire idős korú lelket számlálnak e településen. Abránfalván mindössze hat, a kihalás maradékaiként számon tartott „őslakos” állhatna a fényképezőgép lencséje elé. Az impozáns petki templomhoz hasonlót sem volna képes megépíteni a falu jelenlegi lakossága. Említeni lehetne Székelydályát is, freskóiról elhíresült műemlék templomát. Az évszázadok történelméből olyan helységnevet lehet felidézni, melyek beszédes bizonyítékai annak, hogy valamikor közösségek alapították e falvakat. Íme néhány elfeledett helységnév: Kis-Görgény, Hunárka, Városhely, Vajdaszállás, Rózsaponk, Gáronfalva, Tankófalva, Tamafalva, Csonkaháza, Cibrefalva (nemcsak a Hargita innenső, de a túlsó oldalán is létezett ilyen nevű falu). /Kristó Tibor: Töprengések tornyaink tövében. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 7./
